Történelem
A különféle buzogányok ősrégi eszközök, melyeknek őshazája India és Perzsia. Általános tendencia, hogy a fitneszipar visszanyúl régi korok módszerei és eszközei felé, a múlt által termékenyül meg. A buzogányokat az angol gyarmatosítók hozták magukkal Európába, majd Amerikába kerültek. A régi korok erőművészei már ismerték és használták is őket. Aztán egy időre feledésbe merültek, hogy rövid szunnyadás után a XX. század végén ismét előkerülhessenek.
A buzogányok alapvetően súlyzók. Használatuk nehézsége, akárcsak a kettlebell esetén, csakhogy itt fokozott mértékben, hogy súlypontjuk távol esik a fogantyútól. Olyannyira, hogy az erőkar jelenti a legfőbb kihívást. Az őshazában az eszközök súlya mindig fontosabb volt a velük végrehajtott ismétlésszámnál. Általában birkózók használták őket. A Macebell indiai neve Gada. Az egyik leghíresebb darab a hírhedt birkózó, a Nagy Gama birtokában volt.Nem ritkán 40-60 kg-os Gadákat lengettek hasonló súlyú indiai birkózók… Mind az indiai, mind a perzsa birkózók hírhedtek voltak erejükről és kitartásukról. A harcra, kardforgatásra is ily módon készülhettek fel, gyermekkortól kezdve.
India az angol korona legszebb ékköve volt. Az anyaország kitelepült képviselői megdöbbenve szembesültek az indiai testkultúra kimagasló szintjével. A birkózócsarnokokban edzőbajnokoknál látták meg a különféle buzogányokat. A legváltozatosabb típusokkal találkozhattak, melyekkel nagyszámú, hasonló vagy csak árnyalataiban különböző mozdulatot végeztek. Az eszközök sokakat lenyűgöztek. A XVIII. század végén a Britek hozták őket Európába. A németek és csehek szinte azonnal átvették őket, ezt követően pedig az eszköz szinte megállíthatatlan volt. A németektől emigránsok vitték át Amerikába az 1800-as évek közepén. 1904-ben és 1943-ben a buzogánylengetés száma az Olimpiai játékokon is feltűnt a gimnasztika számai között, a ritmikus sportgimnasztika előfutáraként, ahol szintén használnak buzogányokat.
A Gada alapvetően egy fegyver, buzogány. Indiában, már az ősidőkben is használták, a legerősebb hadvezetők kiváltsága volt. Dicsőség egyetlen hatalmas buzogánycsapással leteríteni az ellenfelet, könnyen elképzelhető, hogy lóval együtt… Forgatása művészet volt, harcművészet, melynek neve Gada-yuddha. Húsz különféle módon lehetett forgatni, melyekről a Mahábhárata és az Agni Puranaszámol be. Gyakran szegekkel látták el őket, a puskapor megjelenésével pedig távolsági fegyverként is alkalmazták.
Érdekes módon eszközünk, a Gada, avagy manapság népszerűbb, modern elnevezése szerint a Macebell nem került át Európába a viktoriánus korban. Elterjedését – mily meglepő – egy birkózónak köszönheti. Karl Gotch, a német birkózólegenda találkozott vele utazásai során és egyből beleszeretett. Egy tanítványa, Jake Shannon folytatta a Macebell népszerűsítését, melynek térhódítása azóta is töretlen.