Történelem

A  különféle  buzogányok ősrégi  eszközök,  melyeknek őshazája  India  és  Perzsia.  Általános tendencia,  hogy  a  fitneszipar  visszanyúl  régi  korok  módszerei  és  eszközei  felé,  a  múlt  által termékenyül meg. A buzogányokat az angol gyarmatosítók hozták magukkal Európába, majd Amerikába kerültek. A régi korok erőművészei már ismerték és használták is őket. Aztán egy időre  feledésbe  merültek,  hogy  rövid  szunnyadás  után  a  XX.  század  végén  ismét  előkerülhessenek.

A  buzogányok  alapvetően  súlyzók.  Használatuk  nehézsége,  akárcsak  a  kettlebell  esetén, csakhogy itt fokozott mértékben, hogy súlypontjuk távol esik a fogantyútól. Olyannyira, hogy az erőkar jelenti a legfőbb kihívást. Az őshazában az eszközök súlya mindig fontosabb volt a velük  végrehajtott  ismétlésszámnál.  Általában  birkózók  használták őket.  A  Macebell  indiai neve Gada. Az egyik leghíresebb darab a hírhedt birkózó, a Nagy Gama birtokában volt.Nem ritkán 40-60 kg-os Gadákat lengettek hasonló súlyú indiai birkózók… Mind az indiai, mind a perzsa birkózók hírhedtek voltak erejükről és kitartásukról. A harcra, kardforgatásra is ily módon készülhettek fel, gyermekkortól kezdve.

India  az  angol  korona  legszebb  ékköve  volt.  Az  anyaország kitelepült  képviselői  megdöbbenve szembesültek az indiai testkultúra kimagasló szintjével. A birkózócsarnokokban edzőbajnokoknál   látták   meg   a   különféle   buzogányokat.   A   legváltozatosabb   típusokkal   találkozhattak, melyekkel nagyszámú, hasonló vagy csak árnyalataiban különböző mozdulatot végeztek. Az eszközök sokakat lenyűgöztek. A XVIII. század  végén a Britek  hozták őket Európába.  A  németek és csehek szinte azonnal  átvették őket, ezt követően pedig az  eszköz szinte megállíthatatlan volt. A németektől emigránsok vitték át Amerikába az 1800-as évek közepén. 1904-ben   és   1943-ben   a   buzogánylengetés   száma   az   Olimpiai   játékokon   is   feltűnt   a gimnasztika számai között, a ritmikus sportgimnasztika előfutáraként, ahol szintén használnak buzogányokat.

A Gada alapvetően egy fegyver, buzogány. Indiában, már az ősidőkben is használták, a legerősebb  hadvezetők kiváltsága volt. Dicsőség egyetlen  hatalmas  buzogánycsapással  leteríteni az ellenfelet, könnyen elképzelhető, hogy lóval együtt… Forgatása művészet volt, harcművészet, melynek  neve  Gada-yuddha.  Húsz  különféle  módon  lehetett  forgatni,  melyekről  a Mahábhárata és az Agni Puranaszámol be. Gyakran szegekkel látták el őket, a puskapor megjelenésével pedig távolsági fegyverként is alkalmazták.

Érdekes módon eszközünk, a Gada, avagy manapság népszerűbb, modern elnevezése szerint a Macebell  nem  került  át  Európába  a  viktoriánus  korban.  Elterjedését – mily  meglepő – egy birkózónak köszönheti. Karl Gotch, a német birkózólegenda találkozott vele utazásai során és egyből  beleszeretett.  Egy  tanítványa,  Jake  Shannon  folytatta  a  Macebell  népszerűsítését, melynek térhódítása azóta is töretlen.